All for Joomla All for Webmasters

Rocrail alapozó 3.rész

Értékelés:
(0 szavazat)

Folytatom a zavarkeltést és ennek a remek szoftvernek a bemutatását, most némileg könnyebb vizekre evezve.

A sorozat első részészében a DCC alapokkal ismerkedtünk meg, majd egy száraz téma következett, mely a címzéssel és a címek kiszámításával foglalkozott, végül pedig egy demo anyagot mutattam be nektek, amiben a fékezési opciókat szemléltettem, legalábbis párat ezek közül.

Gyakorlati órát újra csak az elméleti ismeretek váltják fel, reményeim szerint ez már nem lesz annyira száraz.

Tehát ha az alapokkal tisztában vagyunk, tudunk kapcsolgatni egy váltót, illetve szenzorok közül legalább egy bejelez, mikor a szerelvény áthalad az érzékelőkön, akkor tulajdonképpen a nagyján túl is vagyunk, hiszen innentől ezeket az ismeretek kell alkalmaznunk, a fényjelzőkre, kocsiszétkapcsolókra, és a sorompókra is.

Itt kell eldöntenünk, hogy most akkor merre is induljunk, három lehetséges út áll előttünk. Ez a három lehetőség a Rocrail három üzemmódja:

  1. manuális
  2. félautomata
  3. automata

Kezdjük talán a legegyszerűbbel.

Manuális mód:

Manuális módban, nincs más teendőnk, mint a meglévő pályánk kicsinyített mását leképezni Rocrail alatt, majd ha ezzel megvagyunk, beállítani a szükséges címeket az eszközeinkhez és készen is vagyunk. (Amennyiben magával a Rocrail-lal nem kívánunk mozdonyt vezérelni, még térközökre sincs szükség, elégségesek a szenzorok, váltók, fényjelzők, stb.)

A játék innentől akár indulhat is, mondjuk valaki a vonatot vezeti a készlethez kapott kézi vezérlő segítségével, míg megint más valaki állítgatja a forgalomnak megfelelően a váltóutakat, fényjelzőket stb. A szabadság szinte korlátlan, bár az is igaz, hogy nem történik semmi sem, ha egy vonat mondjuk nem áll meg egy állomáson, vagy nem megfelelő tempóval halad, vagy csak szimplán nem vesz figyelembe egy tilos jelzést. Így akár ütközés is előfordulhat, de nyilván ez is a játék velejárója.

Félautomata mód:

Itt már szükségünk van a térközökre és a mozdonyok konfigurálására, hiszen a félautomata mód lényege, hogy ha “hiányozna” a forgalmistánk, akkor a Rocrail a szerepét átveszi, és az adott mozdonytól számított következő szabad térközhöz állítja a vágányutakat, illetve a térközhöz kapcsolt fényjelzőket is állítgatja annak állapotától függően. Így mi vezéreljük a vonatot, a program a pályát, ám itt is lehet “szabálytalankodni”. Ha egy tilos jelzést nem veszünk figyelembe, azzal a program nem fog tudni mit kezdeni. A térközök érintésekor csak az “in” parancs fog végrehajtódni (ez a megállás parancs), így ha olyan térközre érünk amit a félautomata módhoz hozzárendeltünk és az “in” parancsot beállítottuk, ott a vonatunk meg fog állni. Fontos megjegyezni, hogy a sebességtől függően ahogy az életben is a féktávolság változik, így az “in” parancs ellenére a vonat túlszaladhat.

Automata mód:

Itt már élvezhetjük mi is azt amit az Úr a hetedik napon, vagyis a fotelunkban hátradőlve, megpihenve elégedetten bámulhatjuk a saját magunk által létrehozott kis világot, miként izeg mozog. Itt ugyanis a start gomb lenyomása után a program mindent átvesz és helyettünk irányítja a vonatokat és tulajdonképpen mindent amit korábban megcímeztünk és mondjuk a logikai folyamatba beszerveztünk. Ez utóbbi azért különösen fontos, mert attól, hogy címzés rendben van, még nem lesz automata üzemünk, ehhez útvonalakat, logikai lépéseket, folyamatokat és viselkedésmintákat kell megadnunk melyek összessége alkotja az automata üzemet.

Persze nem kell túl nagy dolgokra gondolni, de minél több apró részletet csempészünk a beállításaink közé annál élethűbb lehet az üzemünk.

Az automata üzem nem azt jelenti, hogy mint ahogy egy óra körbejár úgy a vonataink is lépésről lépésre követnek egy rendszert. (Persze ha valaki ilyenre vágyik az is megoldható.) A térközök és a mozdonyok paramétereinek beállításaival, lehetőségünk nyílik igazi véletlenszerű, de automata üzem felépítésére. Így például egy kiállításon (vagy barátainknak egy bemutató alkalmával) nem kell azzal szembesülnünk, hogy egy adott vonat csak egy adott pályán mozog kiszámíthatóan.

A fent említett módokból kifolyólag mindenkinek javasolnám a folytonosság elvét, elsőként képezze le azt amije van, próbálja ki, hogy minden megfelelően működik-e, hogy azt a váltót kapcsolgatja amit szeretne, hogy az a szakasz jelez vissza ahol a mozdony áll, és ha ezek megvannak, akkor érdemes továbblépni a következő szintekre.

A következő részekben sorra vesszük azokat az alkotóelemeket, amiket a manuál módban használhatunk, és innentől kezdve el fogunk jutni a teljesen automata üzemig.

Ha tetszett a cikk, látogasd meg a Fűtőház Facebook oldalát: LINK